HTML

Ez mi ez?

Szép magyar nyelvünk lehetőségeit kihasználva különböző, a legváratlanabb pillanatokban megfogalmazódott gondolataink.

Ezeknek tulajdonképpen nem lett volna szabad eszünkbe sem jutni, de ha már eszünkbe jutott, nem kellett volna leírni.

"Megtekintését semmilyen korosztálynak nem ajánljuk!"

Wendiii

2011.03.18. 19:02

Gyerekszáj

Leslie-vel bolyongtunk a [irónia on] Szentséges és Magasságos Pénz egyik templomában (magyarán egy bevásárlóközpontban [irónia off]), amikor is belebotlottunk Kolleginába, és egy darabig együtt végeztük a csavargás nemes mesterségét. Ez alatt valami miatt a gyerekeire terelődött a szó, és elmesélte, hogy a porontyoknak most az a feladatuk az oviban, hogy meg kell tanulniuk anyu-apu nevét valamint a címüket. Kollegina lelkesen bele is vetette magát a feladatba, és a következő párbeszédet folytatta le velük:

-  Az én nevemet tudjátok?

- Igen, Kollegina (itt természetesen a gyerekek az igazi nevét mondták, de azt mi nem adjuk ki)

- És apuét?

- Apu.

- Na jó, de a rendes nevét.

- Zoli apu.

- És azt tudjátok, hogy mi a címünk?

- vecses.hu

Sírtunk a röhögéstől.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://hivataliagyhalal.blog.hu/api/trackback/id/tr1002750895

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.