Hivatali Agyhalál

Felvezetés, bemutatkozás, vagy ahogy tetszik…

A történet onnan indul, hogy Leslie barátom és én kedveljük az angol humort. Bár Ő jobban. Angol humor alatt – csak hogy értsétek, miről van szó – olyanokat értünk, mint a halhatatlan Monty Python társulat agymenései, vagy itthon a Galla Miklós nevével fémjelzett Holló Színház és a szintén vele és Nagy Natáliával közös L’art Pour L’art társulat munkái. Aki tehát ezeket nem szereti, az a jövőben nagy ívben kerülje ezt a blogot. Hogy ezt miért mondtam el? Mert ez a tény formálta a mentalitásunkat, és nagyobbnál nagyobb baromságok kitalálására ösztönzött (még ha tudat alatt is) bennünket. Biztos mindenki ismeri azt a viccet, hogy „Még hogy villanyírógép! Ki látott már szőrös villát???” Na, valahonnan innen indult ennek a blognak az ötlete: lejegyezni máshol hallott vagy saját agyunkból előpattant marhaságot, mielőtt a feledés homályába vész. Bár jó néhány embert ismerek, akik szerint hagyni kellene…

Számunkra a legnagyobb örömet az jelenti, mikor valaki a homlokához kap, kezébe temeti az arcát, úgy nyöszörgi: „Jajj, istenem!”. Vagy egyszerűen csak lerogy az első ülőalkalmatosságra, és döbbenten mered ránk, miközben a szeméből kiolvashatók a gondolatai: ”Ezt a hülyét meg ki szabadította a világra???”

Nem ígérjük, hogy naponta fogunk frissülni, sőt, lehet, hogy ritkán. Ez ugyanis olyan, mint a jó bor: minél jobban megérik, annál erősebb lesz. Az igazán jó agymenés meg nem tud naponta nagyot durrantani. Azt viszont minden további nélkül vállalni tudjuk, hogy ha valami ütős összejön, akkor itt megjelenik. Bár egyesek szerint naponta tudnánk ide írni (puszi Detti :-)).

Nem is szaporítom tovább a szót. Hogy a klasszikust idézzem: „Néz, kussol, élvez!”