Hivatali Agyhalál

Ha már káromkodunk…

Vigyázat, ez a poszt sértheti a jóízlést!

Tehát.

Gondosan ügyelni kell arra, hogy hogyan is tesszük ezt. Persze mindenki ismeri a hétköznapi beszédünkbe beleivódott, mindenki által ismert káromkodásokat. Most nem akarok olyanokkal foglalkozni, mint „a fene vigye el” és társai, hiszen ezek mindenki által ismertek, és nem is nagyon tudnak táptalajként szolgálni poénoknak.  

Azt hiszem, mindenki ismeri azt a híressé vált írást, melyben Grétsy László tanár úr a baszni igével kapcsolatos eszmefuttatását mutatja be. Ha nem, akkor itt lehet erről olvasni. Ez az írás egy újabb bizonyíték, hogy milyen szép a magyar nyelv, még akkor is, ha erőszakot teszünk rajta mindenféle obszcenitással.

Egy mai esetem a „kurva” szó többféle értelmezésére világít rá. Az egyik értelmezését mindenki ismeri: a prostituált rövidített verziója, melyet sokkal kényelmesebb használni, mint hosszabb, bár kevésbé vulgáris változatát. A másik értelmezése azt bizonyítja, hogy a mellékneveket nem csak a magyar nyelvtan órákon megtanult alap-, közép-, és felsőfokokban tudjuk elhelyezni, van egy legfelső fokozat: a kurva (szinonímája a „kibaszott(ul)”). Csak hogy értsétek, egy példa: jó, jobb, legjobb, kurva jó. Bár ez a szó univerzális, mivel önmagában is kifejezheti (némi rag vagy jel segítségével) a „kurva jó”-t.

A harmadik ilyen kifejezés a fasz. Ennek a kifejezésnek alapvetően degradáló jelentése van, de lehet nyomatékosításra is használni. Egyetlen kivétel jut most hirtelen eszembe, a „fasza”, amit a szép beszéd híveinek úgy fordítanék le, hogy „nagyszerű, remek”.

Tulajdonképpen hihetetlennek tartom, hogy erre a három szóra (és ennek szinonímáira) épül káromkodásunk jelentős része. Faszom, kurvára szép ez a magyar nyelv, bazdmeg!

És hogy ez az egész marhaság miért jutott eszembe? Történt ma egy vicces eset, melyben egy kedves barátunk volt a szenvedő alany. Róla azt kell tudni, hogy nagyon szeretjük, de nem akarjuk nevesíteni soha a történetekben, de sokszor rajta csattan az ostor. Jelen történethez annyi tartozik, hogy a reggelei azzal telnek, hogy parkolóhelyet keres, és ezt mi Leslie-vel számtalanszor kifigurázzuk. Ma a munkahelyünkhöz viszonylag közel sikerült helyet találnia, amit délután, mikor a járműbe beszálltunk, a következőképpen kommentált: „kurvára sikerült parkolnom bazdmeg!” Mire én csak annyit mondtam, hogy nem is láttam kurvát a kerék alatt, Leslie pedig lakonikusan csak annyit fűzött hozzá: „akkor döccenni fog a kocsi.”