HTML

Ez mi ez?

Szép magyar nyelvünk lehetőségeit kihasználva különböző, a legváratlanabb pillanatokban megfogalmazódott gondolataink.

Ezeknek tulajdonképpen nem lett volna szabad eszünkbe sem jutni, de ha már eszünkbe jutott, nem kellett volna leírni.

"Megtekintését semmilyen korosztálynak nem ajánljuk!"

Wendiii

2010.08.01. 08:18

Megjártuk

Ígéretünkhöz híven ellátogattunk a IV. Batyus Galoppra. Egyébként ez a második volt. Jövőre jön a IX. majd utána a II., legalábbis ezt ígérte Ivády Gábor polgármester. Maga a falu elég könnyen elérhető, ha Budapestről megyünk, akkor a 3-as úton kell menni Hatvanig, majd a 21-esen Bátonyterenyéig, onnan pedig a 23-as út visz tovább. A település egyébként egy völgyben fekszik, ami a nap folyamán egy kicsit szívásnak bizonyult.

Leparkolás után gyorsan körülnéztünk, és rájöttünk, hogy ez tulajdonképpen egy tipikus falusi búcsú, néhány agyment dologgal megspékelve. Szemrevételeztük a focipályákat, és láttuk, hogy helyenként nemhogy a pálya szabályos alakját nem tartották meg, de a kapuk mérete sem volt egyforma. Volt olyan, ahol az egyik kapu akkora volt, mint a játszóterek betontalajú pályáin a vasrácsba hegesztett kis kapu, ellenben a túlsó végen az igazi nagy állt. Sokszor beleszólt egyébként később a játékba a pálya közepén árválkodó villanyoszlop, de egyszer még a rajta kapaszkodó vezeték is. Meg is jegyeztem, hogy aki nekirúgta a labdát, az valószínűleg a falu villanyszerelője lehetett és éppen munkát próbált szerezni. Sokan megfürödtek az Ivád-patakban is, ami a pálya közepén csordogált, egy majdnem kétméteres, általa kivájt árokban.

Eközben egyébként a patkó alakú pályán is játszottak, valamint azon is, ami az eredeti pályára volt rámeszelve, itt annyi volt a nehezítés, hogy a pálya kétharmadát az egyik (mellesleg a legnagyobb) sörsátor foglalta el, benne természetesen a vendégekkel. E sörsátor mögött találtuk meg az ivádi családfákat egy marha hosszú molinón, aminek mentén eljutottunk a katonasimogatóhoz, de a velünk tartó lányok legnagyobb bánatára a baka elhagyta a posztját. Az egyetlen, ami egy kicsit kilógott az agymenésből némileg komolyabb hangvételével, az a kihalt állatok simogatója volt. Emellett elhelyeztek egy táblát (minden mellett volt egyébként), aminek az volt a lényege, hogy ha mi emberek nem lennénk, rengeteg állatfajta még ma is köszöni szépen jól éldegélne, de jöttünk mi és kiirtottuk őket. Ha jól emlékszem, viszonylag rövid idő alatt eltűnt a Föld színéről 784 állatfaj, további 65 pedig már csak fogságban él. Az utolsó mondat pedig valahogy így hangzott: "Ha nem szeretnéd, hogy ez a simogató jövőre kétszer ekkora legyen, akkor figyelj oda jobban a környezetedre." Később megtaláltuk a madárvárost, mindenféle intézményével. A börtön amnesztia miatt nyitva volt, de a madárkórházban is volt lehetőségük a szárnyasoknak mindenféle plasztikai beavatkozás kérésére, úgymint tollbeültetés vagy kloákaszűkítés.

Vételeztünk babgulyást ebéd gyanánt, ami olyan forró volt, hogy még most is sajog a nyelvem (egyébként a leves minden odalátogatónak ingyenes volt). TREX barátunk bele is főzte a sajátját, legalábbis bevallása szerint. Ezután vettünk kávét, ami ugyanilyen forró volt, hiába öntöttek bele tejszínt, amit a a hűtőből vettek elő, vagy az ugyanonnan előkerült tejszínhabot, a kávé tűzforró maradt. Ekkor vetődött fel bennünk, hogy talán ezt is bográcsban főzték.

A lányok kicsivel később elmentek a gyermekjátszósátorba, ahol ugráltak a gumiteheneken, majd nekiálltak kirakózni. Valamelyikünk meg is jegyezte, hogy ezek után a nők ne nagyon merjenek minket férfiakat gyerekesnek nevezni.

Nagyjából ezidő tájt történt, hogy Thor kezdett közeledni Ivád felé, magyarán egyre hangosabb mennydörgést hallottunk, majd nagyon durván elkezdett elfeketedni az égbolt. Mikor már három irányból hallottuk az égzengést, akkor elkezdtünk szedelőzködni, amit kicsit meggyorsított az, hogy egyre erősebben fújt a szél. Konkrétan majdnem elfújta a fejünk fölül az árnyékolót. Itt döntöttük el, hogy a bulinak vége, irány a kocsi! Útban a kocsihoz, majdnem elénk jött az óriás sörsátor elbúcsúzni, de szerencsére egy fa megállította. A faluból kalandos volt kijutni, ugyanis úgy szakadt az eső, hogy nem nagyon láttuk az utat. Egyébként pár kilométerrel odébb már csontszáraz volt az út.

Útközben TREX-ék felhívtak minket, hogy valami buli van az Uránia mozi környékén is, folytassuk ott. Miután hazaértünk, Leslie-vel és a sofőr barátunkkal eljutottunk a Nyugatiig, ahol bedobtunk egy gyrostálat, majd közöltük, hogy mi elpilledtünk, nem megyünk mi már bulizni sehova.

Itt esett meg az, hogy beszélgettünk arról, hogy néhány csapattársam airsoftozik, és majd egyszer meg fogják játszani a normandiai partraszállást. Én meg hangosan elgondolkodtam, és megkérdeztem, hogy OK, hogy airsoft géppuska meg pisztoly, de a hajóágyúk mit fognak lőni? Marha nagy, régi iskolai tornazsákokat? Leslie közölte, hogy ma már nem szólalhatok meg többet.

Jövőre szintén menni fogunk Ivádra, mert bár kicsit szerényebb, mint amit elsőre, az írások alapján gondoltam róla (mondjuk önkéntes adományokból összehozva még így is hatalmas eredmény, amiért tisztelet jár), viszont mindezt ellensúlyozta a lakók kedvessége, közvetlensége, és egyáltalán az a nyugalom, ami a helyből árad. Érdemes elmenni mindenképp.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://hivataliagyhalal.blog.hu/api/trackback/id/tr592190466

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása