Fertőzés
Művésznőtől indult a dolog még tegnap. Folyamatosan félrebeszélt. A furcsa az volt, hogy ha visszamondtuk neki, akkor már ő is észrevette, hogy hülyeség, amit mond. Ma azzal magyaráztuk, hogy be van gyógyszerezve, mert tényleg be volt. Aztán lehet, hogy már tegnap is be volt gyógyszerezve, csak akkor még tudat alatt.
Ma edzés nap volt, de délután még beugrottunk a Wendiii által korábban már említett templomba. Nevezzük plázának! Amiért mentünk, azt mondjuk pont nem sikerült elintézni, és lehet, hogy ennek is volt némi kihatása az események alakulására, de legalább a gyógyszertár nyitva volt, és vettem kamillát.
Éppen mentünk volna ki a forgóajtón, a közelben sehol egy lélek. Wendiii áll az ajtó előtt és nézi, majd amikor éppen úgy fordul, hogy beléphessen, csalódottan felmordul, és közli, hogy "már mindegy". Én néztem hülyén és kimentem az ajtón, de ő csak a következő fordulattal érkezett meg. Azzal magyarázta a jelenséget, hogy:
– Fogalmam sincs, miért nem mentem ki. Megláttam a karikagyűrű feliratot, és nem tudtam értelmezni.
Itt kezdtem elveszíteni a fonalat, de végül is edzett vagyok hülyeségből, így továbbmentünk. A közeli nagy útkereszteződésnél vártunk a zöldre, amikor Wendiii szemei beszédre késztették a száját az agya teljes kihagyásával.
– Nna, itt is van patika – mondta az egyik sarkot bámulva.
– Valóban – hagytam helyben a dolgot.
Wendiii eltöprengett. Látszott, hogy zavarja valami.
– Ja de vettél kamillát!
Nagy fehér zacskóban szorongattam a kezemben, fekete-barna öltözékben, mellette állva.
– Szerintem ma nem kellene edzésre jönnöd. A végén még magadra ejted a súlyzót, mert elfelejted, éppen mit csinálsz – javasoltam.
Ezen jót röhögtünk, és immár zökkenőmentesen sikerült hazajutni, és később végigcsinálni az edzést. A végén éppen öltöztünk, én visszavettem az utcai cipőmet, majd fogtam az edzőcipőt, és elindultam a szekrény felé azzal a határozott szándékkal, hogy azt betegyem, ezzel befejezzem a pakolást, kulcsra zárjam a szekrényt, és hazainduljak. Hogy minden cuccom nélkül, az eleinte nem esett le. Szerencsére sikerült még időben elkapni a dolgot.
A totális agyhalál ma mindenkit elért, mindhármunknak sikerült magunkat bealázni. És a holnap még munkanap...
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.