Titkárnők gyöngye
Szeretnék elmenni nyelvtanfolyamra. Nyelvtudásom ugyanis egy kis karbantartásra szorul, na meg szeretném azért fejleszteni is. Ehhez kapóra jött, hogy a Hivatal épp nyelvtanfolyamot hirdetett, úgyhogy Művésznővel karöltve úgy döntöttünk, hogy benevezünk egy ilyen okosításra. Elsőként ő töltötte ki a papírt, megmondom őszintén én vacilláltam. Régi vágyam ugyanis, hogy portugálul tanuljak (szerintem a Moonspell fordítás alapján mindenkinek nyilvánvaló, hogy ez jól menne), ráadásul a legújabb agylövésem a feröeri. Ezekre viszont valószínűleg nagyon furcsán néztek volna, úgyhogy inkább maradtam az angolnál. Tehát Művésznőhöz képest néhány órás késéssel én is kitöltöttem a papírt, és az övé után vittem a Titkárságra. Itt kezdődött a bonyodalom. Leteszem a papírt a nyitott dossziéra, mikoris Titkárnő kissé rémülten imígyen szóla:
– És a másik papír hol van?
Mondtam neki, hogy megtalálja az enyém alatt. Erre így folytatja:
– Na jó, de akkor hol vannak az aláírtak?
Vettem egy mély lélegzetet.
– Ott vannak alatta.
– OK, de akkor hol van az, ami itt volt?
– Ott van az én papírom alatt.
– De hol vannak az aláírtak?
Na, mondom ez már lassan a végtelen ciklus, úgyhogy vizuálisan érzékeltettem vele, hogy legalul van a négy aláírt, aztán Művésznő papírja, és legfelül az enyém, és mindegyik jelentkezési lap egy oldalas. Miután elhárult a végtelen ciklus veszélye, pár szót még váltottunk, majd elbúcsúztam. Titkárnő azonnal utánam szólt teljes döbbenettel a hangjában:
– És tulajdonképpen miért is jöttél?
*zokog*
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.