Teaszűrő?
A történet néhány hete kezdődött, mikor egy kolléganőnk berontott hozzánk azzal, hogy láttuk-e valahol a teaszűrőjét, és ha nem, akkor hol? Mi igazából csak tanácstalanul néztünk magunk elé, de nem sokat tudtunk segíteni. A legtöbb, amit nyújtani tudtunk, az a lelki támasz volt, de ettől a tea még darabos marad.
Azt viszont megfogadta, hogy többet semmit nem hoz be ide, ha mégis, akkor nem hagyja a teakonyhában. Jogos.
Ma ismét berontott, és a következőt adta elő:
– Nem fogjátok elhinni, mi történt! Bementem a gyakornokunkhoz, és elkezdtem valami történetet mesélni. Közben a szemem az asztalra tévedt, és döbbenten fedeztem fel a teaszűrőmet. Éppen tolltartóként funkcionált. Kiderült, hogy a szobában ülő kollégával tolltartót kerestek, és ez szimpatikusnak tűnt.
Ez volt az a pillanat, mikor Művésznő, Leslie és én ráborultunk az asztalra. Nekem már csak az a kérdésem, hogy miért a teakonyhában kerestek tolltartót, mikor a titkárságon nagyobb sikerrel jártak volna, és még csak teaillatú sem lett volna a tinta.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.